Tükörbe nézek, és egy boldog, sikeres harmincas nő mosolyog vissza rám. Logopédusként dolgozott, mígnem elvégezte a Boldizsár Ildikó által tartott Metamorphoses Meseterepeuta képzést. Most mindkét szakterületen helyt áll. Férjével és két gyermekével Budapesten él. Életvidám, kíváncsi, nyitott a fejlődésre. A mesék átszövik mindennapjait. Gyakran fedezi fel a párhuzamokat a „mesés világ” és a „való élet” között. Szereti a beszédet, a szavak játékát, és szereti látni a kibontakozó személyiségeket.
Hosszasan nézem a nőt a tükörben. A testtartásában, ráncaiban, szeme sarkában megjelenik teljes élettörténete. Kárpátalja ott van a szíve csücskében – hogyne lenne, hiszen Beregszászból származik. Felsejlenek közösségek emlékei, akik formálták azzá, aki most visszanéz rám. Nemcsak a ragyogó büszkeségét látom már, hanem a félelmeket, könnyeket, sebzettséget is. Rájövök, hogy ő pont ugyanaz az ember, aki én vagyok.
A legjobb tükrök azok a gyerekek, akikkel valaha dolgoztam. Ők elvárásmentesen, őszintén vannak jelen, és kapcsolódnak ahhoz, amilyen akkor és ott vagyok velük a találkozásban. Mesterek és tanítók a nyitottságban, a világ megismerni akarásában, a játékban és a mesékkel való szoros együttélésben.
A te tükröd mit mutat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése